Pusztamarót a Gerecse közepén fekvő turistaközpont tényleg a nyugalom szigete. Igaz, autóval is megközelíthető, ha bírja a kocsink a több mint 4 km hosszú kátyúktól hemzsegő erdei dózerutat, amin fel kell oda kanyarogni.
Pusztamarót tényleg egy nyugodt békés hely, csak nyáron hangos a gyermekzsivajtól, amely a helyi ifjúsági táborból árad. De a történelmében ennél sokkal véresebb események zajlottak itt. 1526-ban a Budát elfoglaló török seregek tovább nyomultak és itt ütöttek rajta a környékről menekült emberek szekerekből épített erődítményén. 3 nap hősies védelem után győzött a túlerő, és a török katonák 25 ezer embert mészároltak le. Ezen ütközetnek tiszteleg az az emlékhely, amely a rét közepén lévő magaslaton díszeleg.
Az ifjúsági tábornál található az Országos Kéktúra bélyegzője is. A túrát is a kék jelzésen kezdjük, a Bajna és Bajót településeket összekötő műút mellett a Bajót-patak partján lévő turista pihenőnél. De indulhatunk a közeli Péliföldszentkeresztről is, ahol a következő bélyegző van, akkor 4-5 km-el hosszabb lesz a túra. A kék és a Mária út jelzések együtt haladnak ezen a szakaszon, így elég jól van jelezve. Az ösvény végig egy széles erdészeti úton hala
d egészen Pusztamarótig, járhatóság szempontjából csak akkor lehet gond, ha eső után megyünk, akkor sáros lehet. Ha felértünk, az emlékmű mellett megnézhetjük az erdő széli kis temetőt is, ahol nagyon régi és igen érdekes sírköveket is láthatunk, ezekről az információs táblákon is olvashatunk. A Tábor gondnoki épülete és a büfé mellett van egy szabadon használható vízcsap is. Az emlékműtől nem messze jól felszerelt turista pihenő van tűzrakó hellyel és esővédő menedékházzal, nagyon jó kis piknikezőhely. Március végén nagyon jó medvehagyma lelő hely. A visszaút az az erdészeti út lesz, amelyiken elvileg fel is lehet ide autózni. Ezen turistajelzés nincsen, de eléggé eltéveszthetetlen. Visszajutunk rajta a műútig, aztán pár száz métert az aszfalton gyalogolva visszaérünk a kiindulópontra.