Tarján község Budapesttől 60 km-re, nyugatra található. Elhelyezkedése a Kárpát-medence fekvését idézi. A dimbes-dombos, patakokkal szabdalt kis medencét a Gerecse hegykoszorúja öleli át.

Igen régi település, 1244-ben említette először oklevél. Az ótörök targan ‘nagy méltóság, alkirály’ szóból eredő magyar törzsnévből származik a neve.  1426-ban már a tatai vár tartozékai között  említik. A község ekkor Esztergom megyéhez tartozott.

A török időkben a hódoltság területére esett. A helyzetet súlyosbította, hogy a hódoltság szélén terült el és mindenki sarcot húzott belőle. A település 1529-ben a török harcok miatt elpusztult, és csak egy évszázad múltán népesült újra. A történelem viharai miatt a népesség száma változó volt. A XVII. Században a Csáky féle telepítés eredményeként református magyarok éltek itt. 1707-ben a szabadságharc alatt a lakosság Rákóczi mellé állt, ezért sokat zaklatták a császári csapatok. 1727-ben lett az Esterházyak tulajdona.

A település elnéptelenedése miatt gróf Esterházy József 1737-ben 40 katolikus családot telepített Németország déli és középső részéről Tarjánba. A falu nagyobbrészt németajkú lett, és az maradt napjainkig. A környék erdeinek köszönhetően Tarján az erdő- és vadgazdálkodásból, valamint a hamuzsírfőzésből élt, de a környező dombokon virágzott a szőlő és gyümölcstermelés is.

A jobbágyság megszűnésével a földeket felparcellázták és kisbirtokként kiosztották. Erdőit a megalakult erdőbizottság kezelte. A múlt század végén már jól működő, jól jövedelmező tehenészet volt a faluban, emellett a fakitermelés is gazdagította a lakosságot. Az erdőbizottság rendszeresen bérbe adta az erdőket az Esterházyaknak, itt tartották a vadászatokat.

A lakosság a mai napig megőrizte ősei kultúráját és aktívan ápolja a német nemzetiségi hagyományokat. Sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Présházai között több száz éves is található. Borai a környéken is elismertek.

Tarján partnertelepülései: Staufenberg (1990), Märisch – Trübau (1997) és Kirchberg (1999)